A prágai tavasz gyorsan jött,
Szabadságot és reményt hozott,
Újra víg lett gyermek és felnőtt:
Aj zsije Dubcsek! — a nép dalolt.
Felkelt a nép Csehszlovákiában,
Sztálini igától szabadult.
Két dolgos nép, jó barát vidám.
Vidám, bár látja: a szenny lapul.
A szenny, a gonosz lapulva vár,
Tiszaágcsernyőn krákog: kár, kár!
Időt húz, becsap: „tiéd a gyár!“
Tiéd? Mióta? — gondolkozz már!
A gyár, a föld és minden amit látsz,
Az újburzsuj hitbizománya,
Ki vizet papol és te csak vársz,
Hiszed: a népé a „nép kormánya“...
Szabad vagy, mégis börtönben élsz,
Határsmasszere némán rád lő,
Ha vasfüggönyt sértve komához mész,
Ellenség lettél, bajkeverő!
Ellenség hazádban? — hülyeség!
Az „elvtárs“az, ő, az újburzsúj!
Ő szopja véred, nagylábon él,
Ő utazhat, paszportja új...
A „mi“ elvtársunk minket lop meg,
Nyaralót épít, Mercin jár–kel,
Csemegét zabál ő mellesleg,
Kritikát gyűlöl, tanács nem kell!
Csak ő az „okos“ mindentudó,
Pártja nevében gazdaggá lett,
Népe meg szegény földönfutó,
Bolsi maszlagán sírva nevet.
De most már fellázadt ellene,
Vétója hangos: bolsi nem kell!
Éljen a Szabadság-szerelme!
A párt nyomort ad és bajt kever!
Muszka ezt nem tűri, visszavág,
Bevonul, lerohan és megszáll,
Akár a náci testvére hág
Törvényt, igazságot. Elég már!
Elég már Sztálinból–Hitlerből,
Rabbá lett népünk élni akar,
Nem kér a pártból sem Brezsnyevből,
Huszákból, ki árulást takar!
A prágai tavasz gyorsan jött,
Szabadságot és reményt adott,
De áruló hívta bitang lőtt,
És a szabadság elporladott... (1968)
AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI BŰNSZÖVETKEZET GYILKOSAINAK ÁLDOZATAI:
Bódy Gábor filmrendező — Csengey Dénes szociológus, országgyűlési képviselő — Prof.dr.Elbert János kritikus, műfordító, egyetemi tanár, igazgató — Prof.dr.Hajdu János István alezredes, egyetemi atnár, rektorhelyettes
AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI BŰNSZÖVETKEZET GYILKOSAINAK ÁLDOZATAI:
Karsai Lucia Balázs Béla-díjas filmdramaturg, tv szinkronnrendező — Kerényi Grácia műfordító, költőnő — Kizmann Lajos gookárt-versenyző, repülőgép-pilóta — Fábián Zoltán író, költő, az Írószövetség titkára
Roland von Bagratuni:
Bolsevik betyárnak szavát ne hidd!
Nem „forradalmat“, „békét“ népének vitt,
Áhított Kánaánt, egyenlőséget,
Nem szült demokráciát, népszerűséget.
Édes-fényes mázba tekert elveit
Az ész fedezetlen csekként elveti,
Mert ha más amit hal annál, mit lát,
Már robban az eléje emelt műgát!
Az álnok ál-jótevőnk igaz arca:
A rossznak a jó elleni csúf harca,
Melyben pusztul a fény, győz a sötétség,
Istent, szolgáját támadni „nem vétség“...
„Nem vétség“ hazudni, csalni, ölni,
Világkommunizmusról regéket papolni,
Miközben a pártburzsúj elfordul
Népétől, ha léte rosszra fordul...
A kommün vezére hitleri pózban
A sátán nyergében aligha józan!
„Népek barátságáért“ népeket ölt,
S egyetlen börtön lett a „szabad“ föld...
Hitleri lágernél rosszabb gulágja,
Igaz százezrek életét elvágja,
Állativá süllyedik a józan ész,
Ezer év kultúrája semmivé vész...
Fiát az apjának ellenségévé,
Barátot, szeretőt tesz spiclijévé,
Gazdagot kifoszt, hogy ő legyen gazdag,
A szegénynek jól jön bármilyen maszlag!
Jóságosnak álcázott gyilkos „elvtárs“
A bolondnak, hitszegőnek remek társ,
Szélhámos tanait követniük öröm:
„Pusztuljon a „nem enyém“, „nem a bőröm“...“
A történelmet becsapni nem lehet,
Csúf elvekkel jót e földön nem tehet!
Tudta ezt Robespierre, Danton és Marat,
A forradalmárokból mára mi maradt?!
Egymásnak estek, a vezér vezért ölt,
Az álkövetői most tesznek új kört:
Megölték Lenint, majd Rajkot, Nagy Imrét,
Híggá vált eszmékért haltak meg ismét!
Óh, buta te ember, hát nem okulsz még?!
Az álmodozások kora réges–rég
Már elmúlt, ébredj, s tovább ne aludj!
A gonosz ellen fogj össze, ne álmodj!(1978)
Roland von Bagratuni:
Ismét itthagyott egy jó barát,
Ki lengyel honért itta borát,
Egy érzékeny–törékeny költő,
A barátság rekordját döntő
Egyetlen művével, a „Żal“-al,
Mely visszaadta mindazt mi bánt,
Lelkesít, izgat Krystynat, Jánt,
Kędrát és bálványát: Chopinját.
Fábián Zolin autó gázolt át,
Szentendrén, a zebrán, egy Passat.
A torz közlemény véletlent mond,
Hisz a helyszínelés „nem volt gond“
A jegyzőkönyvező részére:
«Csúszós út sodorta szélére
A „vétlen sofőr“ Gyorskocsiját!»[1]
Ne hazudj zsaru — kurva anyád!
Legjobban tudod: merénylet ez,
Gyors elnémítást feltételez,
És tudod ki volt a felbujtó,
A rút pallosával lesújtó.
Zoli is a Solidarnośćért
Élt, rajongott, és Wałęsaért,
A szabad lengyel hont éltette,
Bár a nyelvüket nem értette.
A Solidarność győzelmével
Új kor állt be az életében,
S a bölcs eszme új gyászt hozott:
Elbert után most ő távozott...
Béke poraidra jó barát,
Nem te vagy az elvtorz renegát!(1983)
Roland von Bagratuni:
Örömhírt szállított a bolsevik posta:
Uralmát lengyel honban a népharag elmosta!
A Solidarność kibontotta zászlait,
És a nép elvetette a párt zagyva tanait!
A hajógyári munkás Wałęsa győzött,
Már nem retteg, nem bujkál az egykoron körözött,
Új népi szakszervezet harcos vezére,
Mert végre a hatalom átkerült a kezébe!
Az Isten és egyháza támogatásával,
A dolgozó tömegek hangos biztatásával,
Engedményre késztette a gyilkos pártot,
Végrehajtásra nyújtotta be a lejárt váltót.
Azt a váltót, melyet Rakowskiék adták,
Mert az országot bénító sztrájkokat megunták,
És sejtették, hogy szavuk már alig hihető,
Remélték, hogy maradék hatalmuk még menthető...
A lengyel dolgozó rég nem hitt a pártnak,
Az üres szavaknak és sok-sok zagyvaságnak,
Melyeket összehordtak a pártokosok,
Hisz nem voltak már bennük realitások...
A lengyel nép már nem tűrte, hogy becsapják,
Már azt sem, hogy a nevében ellene hangolják
Mindazokat, kik párttagok lévén mondták:
Csak azért léptek be, mert ők a jobb jövőt várták...
Ők bíztak a párt megújulásában,
És a vétkesek felelősségre vonásában,
Abban, hogy biz, Nincs még veszve Lengyelország,
Visszatér még a mosoly az összes gyermek orcán...
Bíztak, hogy nem lesz már húsjegy és sorállás,
Javul, iparához méltó lesz a közellátás,
Nem lesz tilos gondolkodni és „pofázni“,
És télen a lakásán senki sem fog már fázni...
A dolgos lengyel nép bízik Wałęsaban,
Ki jelesre vizsgázott a szervezőmunkában,
Az illegalitásban folytatott harcban,
És melósként szemlélte, mi megy végbe a pártban...
Abban a pártban, amely egyre jobban bénult
És a tehetetlenségtől már de facto kimúlt.
Kimúlt a torz szatelittjeivel együtt,
Melyeknek munkája a sok papír közt elvegyült...
A pártreputáción már nem volt tiszta folt,
Mindenek átka a példátlan bürokrácia volt,
Mely mindenütt sötét kísértetként trónolt,
S ettől az országban már anarchia honolt...
A bürokráciával jóllakni nem lehet,
Közértbe bárki csak pénzzel a zsebében mehet,
Bolsi menyországot ígérő pártprogram
Ugyanígy megfoghatatlan, akár a hologram...
Imádkozzunk Istenhez Wałęsáékért,
A további viharos kibontakozásukért,
Mert a Solidarność mi értünk is harcol,
Ha győz, a múlté lesz, hogy a párt minket befirol!
Mert a bolsi becsület fabadkát sem ér,
A rovott múltú pártból a nép többé már nem kér!
A Solidarność kibontotta zászlait,
És mindörökre elkergette a párt urait!(1981)
Roland von Bagratuni:
Hurrikán pusztít lengyel honban
(Ezer év óta már hányadszor?),
Öl, butít, lelkekben gyász lobban:
Ismét arat egy halálos kór.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
Muszkáktól hurcolták be hideg,
De bikariogató színét,
Elve harcosan butító, rideg,
Elámítja álnok „hős“ szívét.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
Nem lát, hal, érez a becsapott,
S övéi ellen kűzd, harcol,
Öl gyereket, anyát és papot,
S a józan ész ellen dacol.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
A kór sokakat meg-megtámad,
Pusztítja hitványak lágy agyát,
Öl, butít, jónak hitt nyomort ad,
S gyengíti a haza–anyát.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
De győzött már az erős lélek:
Wałęsa kitűzte zászlaját,
S világszerte zeng az ének:
O Solidarność, érted élek!
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet! (1985)
Roland von Bagratuni:
A történelmi siker mámorító, csodás!
Győzött az igazság a győzelmükkel:
A Wałęsa vezette üldözött óriás
Zászlait kibontva már nyíltan jár–kel.
Még harap, mar, ver a vörös gonosz, a Júdás,
Még gyilkol, nőt, papot, ifjút nem kímél,
Internál, hazudik, a fél bolygót becsapja,
Veszítve maradék hitelét ítél;
Börtön, száműzetés, perfid gyilok a lapja,
A hamiskártyás lengyel Pinochetnél
Mindenkit becsapni e kűzdelem alapja.
A bolsevik gestapó félelemtől tombol,
Mert öklét levágta a nép haragja.
Még álnok — szent pózban beképzelten lerombol
Mindent, mi sátáni útját állja,
Hitványan népe ellen a nép nevében szónokol,
S eközben a halál brigádja
Popiełuszkot, Elbertet, Kerényit gyilkol,
De az igazság győzelme már várja
A dicső Solidarność híveit és sokkol:
A gyilkos árja után vörös párja
Végképp a történelem süllyesztőjében dokkol.(1987)
Poznań - 1956 EMLÉKMŰ
Poznań - 1956
Poznań - 1956
Poznań - 1956
Poznań - 1956
Roland von Bagratuni:
Poznańban ma emlékművet avattak
Azoknak, kik értünk–érted meghaltak.
Annak a felkelésnek ünnepén,
Mely a magyar ötvenhat küszöbén
Elsőként zengte: munkát és kenyeret!,
És nem ellened, én érted, teveled
A gonoszt űzöm el Lengyelhonból,
Mert elég volt már a fájdalomból!
Poznań népe elsőként űzte el
A gonosz zagyva tanait és kelt fel
Az új muszka jogbitorlás ellen,
Mely lengyel hont rabbá tette csellel,
Véggyarmatává degradálta újból.
Torz tanaival a mérgezett kútból
Itatta halálra a lengyel hont;
Sok jóhiszemű lett betyár, rosszcsont,
Ki elvből lopott, hazudott s gyilkolt,
Féktelenül terjesztve a bolond kórt.
A hitleri kór új néven tombolt
(Hogy szakadná rá a sötét égbolt!),
Horogkeresztjét csillag váltotta fel,
Lágerek helyett gulágba vittek el
Papot, hazafit, elégedetlent
S mindenféle „osztályidegent“,
Kik szavukat emelték a kór ellen,
Még azt is, kinél plecsni volt a mellén.
Mert a náci–bolsi kór papjai
(A bolond eszme korcs–torz rabjai)
Készek voltak — ha a párt úgy kívánta —
Azt is megtenni, mit emberpalánta
Józan esze is mélyen megvetett
És maszlagot soha meg nem evett.
Elegük lett a szürke Pobedákból,
Melyekkel stikán vitték el a házból
A bosszús szomszéd vélt ellenségét;
Vagy az „izgatót“ és feleségét.
Elegük lett az anarchiából, szennyből,
A sátánok szülte bolsevik „mennyből“.
A pártvezetés rossz szervezését,
Hibás koncepciók sokféleségét
Követő nagy–nagy nincstelenségből,
Az inflációból, hús-kenyérjegyekből.
Dalolva mentek ki az utcára,
Hogy ott leljenek aljas halálra.
Mert lőttek rájuk a gyilkos UB-sek,
A párt által buzdított fegyveresek,
Nem kímélve gyermeket és anyát,
Köpték, gyalázták a lengyel hazát,
A becsületet, az Istent és nyáját,
Bár gonoszságuknak nem lelték párját.
Munkát, kenyeret akart a nép,
A bolsi korbácsból többé nem kért.
Poznań ötvenhatját csúfan leverték,
Akár később ezt magyar honban tették,
De a lengyel testvér nem adta fel,
Mert tudta: csak Isten előtt felel,
A pártnak és pribékjeinek sosem!
(Mondhatod a magadét, úgysem értem!)
Fújta is a párt a szlogenjeit
(A rosszsebb vitte el az elveit!),
A lengyel testvér folyton-folyvást lázadt,
Így sokszor láthatta a diliházat,
Mert a „bölcs“ párt ellen fellázadni
És maga–magának pofont adni
Szerintük egyazon elmebetegség,
S a diliház a legjobb fizetség!
A pszichiátriai kezeltre mi vár
Jól tudta a pártítélet sáfár:
A bolondok közt a bölcs is elbutul,
„Rögeszméitől“ gyorsan megszabadul!
Nincs bírósági cirkusz, ítélet,
Amúgy „liberális“ börtönélet,
Mely letelte után ismét visszavág
A „belső ellenség“, ki (párt-)törvényt hág...
Kerültek is sokan diliházba,
Kik megújultan merültek lázba
A „beteges“, „felforgató“ eszméktől,
Demokráciát visszaváró reménytől...
Azonban ki makacs volt és elszánt,
Az efféle „kegyelemre“ nem várt,
Sztrájkolt, kemény börtön lett a jutalma,
Hát ilyen ma a bolsik uralma!
Poznańban ma emlékművet avattak
Azoknak, kik értünk–érted meghaltak.
Poznań, 1981. június 28.
Kerényi Grácia
Roland von Bagratuni:
Gyilkosok grasszálnak országszerte,
Modoruk aljas és istenverte.
Fasiszta bitangok Lenin nevében
Gyorsan végeznek a gyilok hevében
A Solidarność embereivel,
Pártúk bölcs, bátor ellenségeivel.
Támadnak otthon is és magyar földön,
„A gyilok biztos, de nem úgy a börtön“ —
Tanulták a KGB-től hajdan...
Óh, emberiség! Nem látod: baj van!
SB a gyilkos és vele a „nagy“ párt,
Tudja ezt bölcs ember, mást nem is várt!
Ezért a rendőr mindent eltussol,
S vele az ügyész szintén kussol.
Van közös kapocs, van összefüggés,
A titok nem az, rossz tanár a csüggés!
A gyilkos nem rabol, nem kutat és
A névsor, a sorrend is rámutat:
Elbertet, Popiełuszkot és Fábiánt,
Majd Bódyt, Kerényit, Hajdút és Kizmant,
Mind pártbakók tették el láb alól,
Hisz a párt szörnyeket is felkarol...
Így volt ez Sztálin „atyuska“ idején
A katyńi dombság halálmezején,
Hol védtelen lengyel rab-tiszteket
Halomra ölték mint veszetteket,
Hisz Hitlertől átvett „bölcsesség“ szerint
A halott ellenség nem támad megint,
Olcsóbb a golyó, a hóhér bére,
Hej follyon hát a renegát vére!
A másként gondolkodóé sem számít,
A közvélemény papolhat majd bármit,
A hitleri–Sztálini „igazság“
Csak az „ellenségnek“ nagy–nagy gazság...
Az „osztályellenség“ nem nagyon számít,
„Rendkívül fontos“, a párt hogyan ámít!
A párt-„bölcsesség“ biz' tökéletes,
A pártember nem pap vagy szerzetes,
Ő lophat, ölhet, csalhat és rabolhat,
Asszonyt, gyereklányt megerőszakolhat,
Hisz tudja: hűségért hűség jár,
Nem számít, hozzá milyen tapad sár;
A párt mindig segít, ha kell: eltussol
Bűnt, mocskot, sikkasztást, ha jól kussol!
Kussol hát mindenki e hazában...
Óh, emberiség! Nem látod: baj van!(1985)
Roland von Bagratuni:
Szörnyű hírt hoztak a telexgépek:
Földrengés pusztította Örményországot,
Gümriben, Szpitákban döbbenetes képek
Pokollá tették a menyországot!
Óh, földrengés sújtotta őshazám,
Felmenőim, véreim, testvéreim:jaj!
Miért szenvedsz ismét örmény anyám,
Testedet folyton kín gyötör és nagy baj?
Véredet szívják, felhasít a tőr,
Megaláz, pusztít háború, földrengés, ár,
Hol perzsa, római, török gyötör,
Évezredek óta csak te sírsz, ne tedd már!
Ne tedd már, hogy némán tűrsz népírtást,
Öveid jajgatását, nélkülözését,
Esztelen halált, csúf deportálást,
Százezrek halálát, vagy menekülését!
Elsők közt nemzetállam te lettél,
Adtál Urunknak templomokat, szép hazát,
És krisztusi keresztet viseltél,
Világunknak te adtál reményt, kultúrát.
De neked ki segít, mit ad? — mondd már!
Kemali gyilok, török–szovjet megszállás,
Szumgájt, Karabah, Gümri — elég már!
Legyen végre csend, nyugalom, megállás!
Gümri–Szpitákban sokan szenvednek,
Siratnak férjet, gyermeket, feleséget...
Legyen már békés léte népednek,
És ismét dús paradicsommá tesz téged.
(1988)
Prof.Dr.Elbert János
Roland von Bagratuni:
Halott a barátom, többé nem él!
Nem retteg az ÁVÓ-tól, már nem fél,
Nem gyötrik rémálmok, vakriadók,
Elérték őt az álnok gyilkosok.
Elbert Jánost orvul gyilkolták meg,
Igaz a hír: öngyilkos lett tényleg?
Hazugság, bolsi dezinformáció,
Az állításukban semmi ráció!
Siófokra ment le elpusztulni,
Gondtól, élettől szabadulni?
Képtelenség ez, zagyva ámítás,
Mert meghalni otthon mégiscsak más!
Egy öngyilkos rögtön pusztulni megy,
Nem jó a messzi tó, távoli hegy,
Hisz otthon, a kádban „jobb“ halált lel,
A saját ágyban is tán megfelel...
Elbert Jánost orvul gyilkolták meg,
Igaz a hír: öngyilkos lett tényleg?
Vagy tán pechjére esett a tóba,
Tényleg sétálni ment a mólóra?
Zagyvaság mindez, nagy blöff, ámítás,
Ismert ÁVH-s dezinformálás,
Vagy tán az SB-jé, KGB-jé,
Népünk két ősi ellenségéé!
Volt baja elég szegény Jancsinak,
Ideje kevés a professzornak,
A direktornak, műfordítónak,
A barátság bölcs, jó bajnokának!
Minek ment volna ép Siófokra,
Titokban szökve, mint egy légyottra?
Ki elől futott, vagy tán menekült,
Hogy éppen a Balatonba került?
Halált nem akart, ezt jól tudom én,
Ki sok közös ügyet intézvén,
Ismertem Jánost, mint ő tenyerét.
Gyilkosok vitték el az életét!
Azok, ki ellen emelte szavát,
Igaz: titokban akarta javát
A Solidarność győzelmének,
Drukkolva lengyel hon bölcs népének.
Sokat utaztunk ki télen–nyáron
Elbert Jancsival át a határon,
Kerényi Grácia „nagy“ Trabantjával,
Vagy pedig Kizman víg Volgájával.
Ilyenkor sokszor követtek minket,
De ekkor Jancsi nagy flegmán intett:
KGB? ÁVH? — képtelenség!
Az igazi barát nem ellenség!
Ő pedig barát volt, műfordító,
Ki árthat neki, ki bölcs tanító?
Grácia remegett, hisz futár volt ő,
A bolsevik rendszert oly gyűlölő,
Ál-tanaival kűzdő, harcoló,
Rút hazugságait megcáfoló.
Hitt a Solidarność győzelmében,
Lengyel honban volt az elemében.
Én mutattam be Popiełuszkonak,
A Solidarność-prédikátornak,
S Jancsi is imádkozott velünk,
A népért és értünk, nem ellenünk!
Mondta: az Isten bölcs, ő mindent lát,
Ezért nem értem „öngyilkosságát“!
Az biztos: bolsik közt található
A kegyetlen, álnok orvgyilkoló! (1983)
Roland von Bagratuni:
Hurrikán pusztít lengyel honban
(Ezer év óta már hányadszor?),
Öl, butít, lelkekben gyász lobban:
Ismét arat egy halálos kór.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
Muszkáktól hurcolták be hideg,
De bikariogató színét,
Elve harcosan butító, rideg,
Elámítja álnok „hős“ szívét.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
Nem lát, hal, érez a becsapott,
S övéi ellen kűzd, harcol,
Öl gyereket, anyát és papot,
S a józan ész ellen dacol.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
A kór sokakat meg-megtámad,
Pusztítja hitványak lágy agyát,
Öl, butít, jónak hitt nyomort ad,
S gyengíti a haza–anyát.
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
De győzött már az erős lélek:
Wałęsa kitűzte zászlaját,
S világszerte zeng az ének:
O Solidarność, érted élek!
Mindenki előtt e képlet
Bizonyító csodát tehet:
A nép nevében egy népet
Legyőzni soha nem lehet!
(1985)
Roland von Bagratuni:
Gyöngyök–gyöngye e kis ország,
Mely büszkén szabad, ha lehet.
Van itt minden, mi kell:
Jószág, baromfi, szőlő, kikelet,
Van barack, málna és eper,
Búza, burgonya is terem.
A hegyekben arany hever,
Szénbányákat lát a szemem,
Szebbnél szebb márványlapokat
Csiszolnak itt dolgos kezek,
Ásnak kutakat, árkokat.
Látván mindezt boldog leszek,
Tudván: holnap is ezt lelem,
Érezvén: mindenki vidám,
A múlté a mély félelem,
Ágyúkból lecsapó villám,
Mely váratlan ezreket ölt,
Rommá tett házakat, gyárat,
Szebbnél szebb szobrokat széttört.
Megrongált iskolát, gátat.
A háború édent pusztít
Örmény Arcah ősi földjén,
Népére kínhalált zúdít,
Mély vigyorral kiált: „öljél!“
És gyilkol a török sátán,
Anyát, gyermeket nem kímél,
Aggot rőzsével a hátán
Egyaránt halálra ítél.
Pusztít, öl e pokol népe,
Rémületet, félelmet kelt.
A világ akkor is vak lett,
Amikor milliókat ölt,
Deportált, hazátlanná tett,
Mitől máig remeg a föld,
Melynek lakói elvárják:
Nürnberg most is ítélni fog,
Hisz árják és nem árják
Mind úgy vélik: ebből már sok!
Nép népet nem üldözhet el
A régmúlt ősök földjéről,
Harag helyett rég béke kell,
Beszéljünk hát békéről!
(1993)
Kizmann Lajos
Bódy Gábor
Jerzy Popiełuszko atya
Gombos Tibor - kommunista náci ávéhások megölték a feleségét, aztán rákenték a gyilkosságot - ehhez is pofa kell!
Fábián Zoltán költő, az Írószövetség titkára és Őfelsége I Roland Bagratuni Antonian-Antoniewich Pouosi Anieci angyherceg Leányfalun 1975-ben
Roland von Bagratuni:
Őt is megölték, Bódy Gábor halott!
Mint eddig: a hóhér semmit nem vallott,
Kilétét rejtélyes homály fedi,
A gyilkost a rendőrség fedezi!
A hatóság azt mondja: „öngyilkos lett“ —
Felvágta erét, a kádban halált lelt... —
Furcsa egy halál, csak gondoljunk rá:
Rádiót hallgatva megy másvilágra?
Egyesek elhiszik, hogy öngyilkosság,
Hisz egy bánatára nem volt orvosság:
Remekművét, a „Psychét“ említik,
Filmjét ma is telt házzal vetítik!
Bár nem sokon múlott az, hogy betiltsák,
Hogy „rendszerellenesnek“ nyilvánítsák,
Annál is inkább, mert Bódy Gabi
Fütyült rá, mit mond az Aczél „api“...
Tévéfilm változatának kópiája
(Máig nem tudni, ez kinek hibája,
Vagy talán szándékos mulasztása)
Elveszett és kizárt a pótlása...
Én jól tudom: Gabi nem azért halt meg,
És e gondolattól a testem remeg,
Hisz most már bármikor rajtam a sor,
Engem pusztít el a halálos kór!
A halálos kór, mely végzett Elberttel,
Majd családjával (már akkor rettegtem!),
Fábián Zolival, Kizman Lalival,
Majd Kerényivel, Popiełuszkoval...
Egy közös volt bennük — kevesen tudják —
Soha nem mondták: „életüket unják!“,
És még valami — ez lényegesebb!: —
A Solidarnośćért lelkesedtek!
Külön–külön, de együtt is oly sokszor
Mondtuk: „nem terád, én érted haragszom“
Vérzivatarban és elnyomásban
Szenvedő testvér Lengyelországban.
A Solidarność fényes csillagáért
A várva–várt lengyel rendszerváltásért
Oly sokszor lelkesen imádkoztunk,
Jelvényét zakónkon büszkén hordtuk.
Érthető okból nem dicsekedtünk,
E győzelemért mit, hogy tehetünk,
De tudom–sejtem: nem tétlenkedtek,
Mindent megtettek, mit csak tehettek...
Még azt is gyanítom: Gombos Tibornét
Szintén emiatt aljasan megölték,
Majd gaztettüket a szörny brigantik
A megboldogult férjére kenték...
A lengyel gestapó gaz pribékjei —
A hírhedt KGB torz neveltjei —
Tény: Magyarországon is grasszálnak,
És aljas módszereket használnak!
Az „internacionalizmusnak“ hála,
Ez népek barátságának halála,
Mert a magyar rendőrség „nem lát, hal“,
Akkor sem, ha horgára fut a hal.
Ezen igazán nincs mit csodálkozni,
Egy marad: az Istenhez imádkozni,
Szakadjon a pártra a kárhozat,
Ne én legyek az újabb áldozat!
(1985)
Roland von Bagratuni:
Már ismeretlenül szerettelek,
Sokszor álmodtam Rólad szépeket,
Folyvást vártam, hogy megtekintselek,
Kutattam Rólad készült képeket.
S gerjedt irántad a szerelmem,
Bár jóapám mondta: „tiltott gyümölcs“,
Higgyem el, ha drága az életem,
Hisz őseink tapasztalata bölcs!
Soká nem értettelek jóapám,
Hisz titkoltad, mit ítélt a balsors,
Mi okból pusztult el sok dédapám,
Miért lett nagy–fényes családunk korcs...
Titkoltad nagy őseink mivoltát,
Mert hajdan szerelmünk (óh!) másé lett,
Bár te is gyűlölted a mihasznát,
Ki szerelmünket nincstelenné tett...
Szerelmünk hajdan gazdag és nagy volt,
Mígnem elveszet majdnem mindene;
A gonosz török pusztított és ölt,
Tűzzel és vérrel kűzdött ellene...
De érzem, már közeli a nagy nap,
Velem az Isten is úgy akarja:
Ősi szerelmünk mindent vissza kap,
Hazánkat török többé nem marja...
Már ismeretlenül szerettelek,
Sokszor álmodtam Rólad szépeket,
Folyvást vártam, hogy megtekintselek,
Kutattam Rólad készült képeket.
És eljött a várva–várt pillanat,
Armenia-szerelmem tiéd vagyok,
Tiéd minden tett és bölcs gondolat,
Egybekelve leszünk ismét nagyok!
(1992)
http://thekingdomofthewesternarmenia.blogspot.com/
http://poststampsofkingdomofthewestarmenia.blogspot.com/
http://armenianbookintheworld.blogspot.com/
http://tureccy-mordercy-ormianska-gehenna.blogspot.com/
http://armeniankingdom-nagyhercegversek.blogspot.com/
http://armenianmonarchistsparty.blogspot.com/
http://armeniankingdom--greatprince.blogspot.com/
http://aghasi-yesayan.blogspot.com/
http://prince-aghasi-yesayan.blogspot.com/
http://oss-zvezda.blogspot.com/
http://qaxaqakanhetapndumevkalanq.blogspot.com/
